Talán azért írok most erről ide, mert rég írtunk cikket az AMS-be (miután a legutolsót úgy megvágták, hogy szakmai szemmel értelmét veszítette) és ki kell engedni a fáradt gőzt.

Mindenesetre a modellgyűjtéshez is kell egy elkötelezettség és kell egyfajta természet. Sok barátom nem érti mit lehet csinálni ennyi modellel, vajon amikor itthon vagyok, előpakolom-e őket és tologatom; vagy szimplán csak ott vannak a polcon és nem történik velük semmi. A legtöbb embernek nehezére esik egy pillanatra kiszakadni a világból, megfogni annak egy szeletét és egyszerűen csodálni. Leülni, és SEMMI mást nem csinálni, csak élvezni azt, hogy valami szép. Pedig ugyanezt teszik jónéhányan amikor elmennek egy múzeumba, vagy neadjisten megvesznek egy Playboyt. (A legszebb autókat mindig nők ihletik, ez nem kérdés.)

A világ teli van olyan dolgokkal, amiket csodálni lehet. A miért nem is olyan fontos, elvégre ki akarná tudni, hogy milyen idegi stimulusok hosszú folyamán keresztül termelődik boldogsághormon attól, hogy végigköveti a tekintetem egy Aston Martin könnyed, ám mégis erőteljesen lendületes vonalait? Ez olyan, mint a kínai kaja, ha tudnám hogy készül, biztos, hogy meg nem enném többet.

Pszichológusok azt mondják, hogy a szerelem nem több egy tudatalatt generált érzésnél, ami nem azért alakul ki, mert két embert 'egymásnak teremtettek', hanem bizonyos események bekövetkezése kelti ezt, mint például egy közös elázás a nyári esőben. Bárkit szerelembe lehet ejteni, mondják.

Talán a modellautók - az autók - iránti lelkesedés is ilyen események sorozata, és a legtöbb ember azért nem érti mi is ebben a jó, mert nem találkoztak még a saját végzetükkel.

Mindenesetre az asztalomon autók állnak, piciben. Ha belegondolok, hogy mennyire természetellenes jelenség ez, azt kellene éreznem, hogy valami nincs rendben. És mégis úgy érzem, ennél jobban nem is lehetne.

A modellgyűjtés is szenvedély, mégpedig az egyik legszelídebbek egyike: a képesség, hogy mindennapos dolgokban is meglássuk a szépet, és alázattal viseltessünk iránta. Mi különbözteti meg a művészetet az ipari formatervezéstől? Szerintem semmi más, mint az EMBER, aki rátekint. És ha valami művészetté avanzsálhatja az autótervezést, és a modellezés nüanszait, akkor az az ember, aki kezébe veszi a végeredményt. És leül, és rászán egy negyed órát, hogy tekintetével végigfussa az Aston Martin gyöngéd, ám mégis karakteres vonalait....